Az asztalterítő (vagy abrosz, asztalfedél, asztalruha) lakástextília, az asztal leterítésére szolgáló lepel. Általában pamutból vagy szintetikus anyagokból készül, de vannak selyemből, lenből készült és horgolt asztalterítők is. Tervezésüknél elsősorban a könnyű tisztíthatóságot tartják figyelem előtt. Noha az asztalterítők gyakorlati haszna az asztal megvédése a foltoktól és karcolásoktól, használják csak dekoratív célokra is.
A magyarlakta területek nagy részén a közelmúltig kizárólag ünnepjelző szerepe volt, még a 20. század elején is akadtak községek, ahol csakis karácsonykor volt szokás az asztalt befedni, hétköznap az asztal terítetlenül állt, és fedetlen asztalról is ettek.
A köznapi étkezőabrosz (viselőabrosz) használata, illetve az asztal rendszeres letakarása a 20. század elejére is csak kevéssé vált általánossá, esetleg csupán a parádés szobában. Ahol használata meggyökeresedett, a köznapi abroszt egyéb, helyileg változó célra alkalmazták, így kenyérruhának nagyméretű kenyérhez, a piacra szállított kosár letakarására, vagy arra, hogy a kosarat ebbe kötözve vigyék a hátukon. Másrészt ruházati darabként is szolgált, köténynek, vállkendőnek, illetve leggyakrabban esőköpenyként a fejre és az öltözetre borítva. Temetéskor szemfedőnek is, Szatmárban például ágyterítőként is használták.
