A vár védelmi célból emelt olyan erődítmény, amely egy helyen koncentrált megerősített épület, vagy épületcsoport. Bár a köznyelvben az erődített városokat, övvárakat és erődrendszereket is várnak nevezik, de a fogalom alapvetően a katonai célból épített, kompakt védelmi pontokat jelöli.
Az első várak megközelítőleg i. e. 9000 környékén épültek a termékeny félhold területén, fejlődésük több hullámban történt, melyekben jelentős visszaesések (bronzkori összeomlás, kora középkor) is voltak. Az ókori erődépítészet csúcspontja Mezopotámiában az Új-Asszír birodalom, Európában a Római Birodalom idejére esett, míg a klasszikus várépítészet fénykora a késő középkorban volt, a feudális széttagoltság idején. A tűzfegyverek elterjedésével (15-16. század) a várak jellege és építészeti megoldásai jelentősen átalakultak; a bástyaműves kultúra csúcspontját a Vauban-rendszer időszakában érte el, majd a 17. század végétől helyüket lassan a tervezetten kialakított erődvárosok és övvárrendszerű erődök, erődrendszerek váltották fel.A korszerűsített, kényelmesebbé tett várakat várkastélynak nevezzük.
