A húsvéti bárány szimbolikája a régi időkre nyúlik vissza, és idősebb, mint maga a kereszténység. A judaizmusban a bárány áldozati állat volt, és annak feláldozása, mielőtt Isten színe volt, a legmélyebb hála kifejezésének tekinthető. A keresztény hagyományban a bárány Jézus Krisztus megtestesülése, aki az evangélisták szerint életét a hívők megváltására áldozta fel. A teológusok ezt az áldozatot tekintik a legfelsõbbnek, és ezért az Ószövetségi szimbólum tökéletesen utal az Újszövetség eseményeire.