A japán kertek rendezésének hagyománya legalább a 9. századra nyúlik vissza. A művészetre jellemző az egyszerűség, az aszimmetria és a természet pontos utánzása utáni vágy. Az életet szimbolizáló víz (amelyet néha könnyű szemcsék használatával ábrázolnak) a legfontosabb elem. A japán kert eredetisége a világ számos városában szokatlanul népszerű területfejlesztési formává teszi.
