Az első írásos említés a rövid lábú kutyákról, amelyek a vadat rettentették el a barlangjaiktól, a 14. századi Németországból származnak. A tacskók azonban a 17. században nagy népszerűségnek örvendtek Európában vadászkutyaként. Más fajtájú kutyákkal keresztezték őket, és igyekeztek alacsony hőmérsékletnek ellenálló egyedeket szerezni, de ezek a kísérletek nem hozták meg a várt eredményt. A minta háromféle tacskót tartalmaz - a rövid szőrű ennek a fajtának az eredeti fajtája, a drótszőrűeket a terrierekkel és a pinscherekkel való keresztezés eredményeként tenyésztették, míg a hosszú szőrű egy rövid szőrű tacskó és a spániel összehangolásából származik. Ez utóbbi, a spánielhez fűződő kapcsolatának köszönhetően, nagyon nyugodt és intelligens kutya, könnyen kezelhető. A három fajta közül a legnemesebbnek is tekintik.
