A fog (latinul: dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. A belőlük felépülő fogazat fő funkciója a táplálék megragadása, és – emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kap a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgál. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezebben emészthető), míg a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (a prédaállat megragadására, széttépésére).
A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek, mivel az átlátszó zománc kopik, és az alatta lévő dentin színe érvényesül.
Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatoknál csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek.
