A fogaskerék egy tengellyel rendelkező gépelem, kerülete mentén fogakkal. Feladata, hogy egy másik, alkalmasan elkészített alkatrészhez (általában egy másik fogaskerékhez) csatlakoztatva forgatónyomatékot tudjon átadni egy másik gépelemnek, megváltoztatva utóbbi mozgásának jellemzőit: irányát, szögsebességét, nyomatékát, illetve mozgásának jellegét (pl. forgóról haladó mozgásra). Egymáshoz szorított, fogazás nélküli kerekek is képesek súrlódás segítségével nyomatékot átvinni (dörzshajtás), azonban terhelés esetén csúsznak, ezért kopnak és melegednek. A fogaskerekek csúszásmentesen tudják ugyanezt a feladatot megoldani nagyságrendekkel nagyobb nyomatékok esetében is, ezért sorolják a kényszerhajtások közé.
A fogaskereket Kínában találták fel az i.e. 4. században, a Csou-dinasztia idején. Valószínűleg onnan került nyugatra, Alexandriai Hérón már az i.sz. 1. században is alkalmazta a Ptolemaida Egyiptomban.
