Ezt az alifás trikarbonsavat kristályos állapotban Carl Wilhelm Scheele állította először elő 1784-ben, azonban a borkősavtól már 1776-ban Anders Jahan Retzius megkülönböztette. A citromsav szabad állapotban vagy kálium-, illetőleg kalciumsó alakjában számos savanyú gyümölcsben előfordul, többnyire kevés borkősav és almasav társaságában. Szabad citromsav van a ribiszkében, vörösberkenyében, cseresznyében, málnában, szamócában, szederben, tamarindában; különösen a citrom különféle fajtái bővelkednek benne. Kálium és kalcium sóját számos növény levelében, kérgében és gyökerében találták. Ipari mértékben magas szénhidráttartalmú alapanyagokból (pl. kukorica) állítják elő, melyet savtermelő fonalas penészgombafajokkal (pl. Aspergillus niger) fermentálnak bioreaktorokban.
Sói a citrátok. Könnyen átalakul izocitromsavvá, melynek molekulájában a hidroxilcsoport az 1-es szénatomra kapcsolódik. Mind a citromsav, mind az izocitromsav a sejtlégzés folyamatának igen fontos közbenső terméke. Kis mennyiségben a must alkotórésze, innen kerül a borokba. Baktériumok megtámadhatják és teljesen elbonthatják, főleg ecetsavra. A borokban kevés citromsav van; 0-0,5 g/l.
A citromsav (oxi-trikarbalilsav) hárombázisú szerves sav. Képlete: C3H4(OH)(COOH)3 vagy C6H8O7.
