A tea egy főzés neve, amelyet az azonos nevű növények leveleiből és rügyeiből nyernek. A tea neve, amelyből a tea neve származik, Kínából származik. Ez a helyi ábécé egyik jele, amelyet kétféleképpen lehet olvasni - „te” vagy „cha” - az olvasás módja a nyelvjárástól függ. Az első kiejtés a nyugat-európai nyelvek szóalkotási alapjává vált. Az angol „tea” és a német „Tee” szó származik belőle. A „Te” az alapja a lengyel „herbata” szónak is, amely két latin szó - „herba”, azaz gyógynövény és „thea” halmaza, amelyet teafára használtak. A második kínai kiejtés hatással volt a kelet-európai és a közel-keleti nyelvekre, pl. ez az orosz „chai” szó alapja.
